November 11. a Lengyel Függetlenség Napja

A mai nap csak megerősítette bennem azt a tényt hogy a lengyelek számára nagyon fontos a haza és a nemzeti tudat. Fiatalok és idősek ezrei özönlötték el az utcákat, nemzeti zászlókat lobogtatva, fehér-piros szinű kitűzőt, karszalagot viselve büszkén, emelt fővel és szabadon.

               

Páran említették, hogy a békés ünneplés átmehet veszedelmes tüntetésekbe és összetűzésekbe. Felhívták figyelmemet, hogy mint külföldi ne nagyon tartózkodjak kinn sötétedésben, mert a szélsőséges nacionalisták képesek konfliktusokat szítani.  Még jobban ki vannak téve veszélynek azok akik feltünően külföldinek néznek ki.  A pártok vonulása a központban,  Kultúrpalota körül indult el.  Voltam olyan szerencsés és még a kezdeti stádiumban kaptam el a környéket, de már akkor petárdák dörrenése, kiabalások zaja törte meg a város nyugodt nyüzsgését és az én lelki békém.   

Megfogadva a kedves tanácsokat úgy döntöttem, csak a családbarát felvonulásra megyek el, ami elképzelésemhez hűen, nagyon békés körülmények közt zajlott le. Különböző katonai rendek és alakulatok vonultak fel egyenruhában.

  Az eseményen csodálatosan megjelenítették a világháborús egyenruhákat is, de nem csak a katonai, tiszti viseleteket hanem azokat is amelyeket orvosok és ápolók is hordtak.  Tankok, katonai motorok és kocsik zárták  a felvonulást. Az emberek ujjongva ünnepelték a felvonulókat, így kifejezvén tetszésüket és tiszteletüket is.

Igazán különleges hangulat kerekedett, ünnepi volt és fennkölt, olyan egynek és szorosnak tűnt az utcán lévő nép.  

A hangulatot még jobban megédesítette az utcákon árult ünnepi kalács, ami diós, mandulás töltelékkel és vaniliás krémmel leöntött igazán ízbimbókat simogató édesség.

Kevésbé jó oldala az ünnepnek, de ez is részese:

Az ünnep nem csak ünneplésre ad okot, hanem egyeseknek lehetőséget nyújt arra, hogy nézeteiknek erős hangot adjanak. Az elmúlt évekre jellemző volt, hogy különböző pártokhoz tartozó emberek tömegei egymással szállnak szembe vagy a rendőrséggel, táblákkal és kevésbé civilizált módon kifejezve kit képsviselnek, kiknek a szimpatizásai, és milyen politikai nézeteket tartanak elsőrendűnek, valamint mivel szemben nem értenek teljesen egyet.

Ugyancsak vannak lengyelek akik ezen a napon egybegyülnek, hogy még jobban és látványosabban kifejezzék, mennyire nem kedvelik orosz vagy ukrán társaikat, ezt kimutatva különböző rongálások és tüntetések formájában az adott nemzet konzulátusi épülete előtt.